Az én életem

Én akkor születtem, amikor a forint.

Szerintetek melyikünk pusztult le jobban a forint, vagy én?

Magabiztosan állítom, a forint nálam jóval lepusztultabb állapotban van…

Szóval 1947 október 10-én születtem Kaposváron.

Azt a sok iskolámat a faiskolával és a tánc iskolával együtt itt végeztem el.

Éppen, hogy kijártam a nyolcadikat, amikor meghallottam az első Beatles számot.

Teljesen elvarázsolt…

Az utána következők úgyszintén…

Mivel szegény ember fia voltam, nem tanulhattam tovább. Szakmát tanultam.

Ja! Apám nyolcadikos voltam, amikor meghalt.

Akkor ettől igazából nem lettem más, talán csak egy hajszálnyit vadabb mint a többiek.

Géplakatos szakmát tanultam.

Már az ipari iskolába bevittem a gitárt.

A katedrán gitároztam. Sikerem volt…

Irtózatosan tetszett a csavargás Zsongtam is rendesen. Egy jó zenekart meghallgatni a világ végére is elmentem. Szerettem a kalandokat is.

Elmentem dolgozni a vasúthoz.

Mozdonyvezető akartam lenni.

Ehhez azonban először meg kellett tanulni a mozdony fűtését. Tehát, mozdonyfűtéssel kezdtem, koszos munka! Nagyon….

Egyszer a Fonyód-Kaposvár közti személyvonatot kellett volna fűtenem.

Elindulás előtt át kellett csiszolni a gőzölgő, füstölgő, olajos gőzmozdonyt..

Simogattam, dörzsölgettem.

A jó kis csajok meg tőlem néhány lépésnyire sétáltak feszülő farmerban és pólóban

a gyönyörű nyár közepén. Addig nézegettem őket, míg egyszer odacsaptam az olajos törlőrongyot a földhöz. Nyugodtan elmentem az öltözőbe, lefürödtem, felvettem a farmert és a veszkócsizmát.

Otthagytam állomásostól a dzsuvás mozdonyt.

Várt a nyár várt a Balaton.

Azon a nyáron végigcsavarogtam az egész Balatont. Jól tettem, mert ősszel be is hívtak katonának.

Ja, majdnem elfelejtettem: amikor otthagytam a mozdonyt és leléptem, hallottam az állomás hangosbemondójának bejelentését: elnézést kérünk, a Fonyód-Kaposvár között közlekedő személyvonat indulásának késéséért.

Technikai okokra hivatkoztak.

Berántottak a csodálatos nyár után katonának Kaposvárra, majd rövidesen Szabadszállásra iskolába. Harckocsi lövegszerelő iskolába. Az iskola elvégzése után vissza Kaposvárra.

A szerelő műhelyben lakatos munkákat csináltam a tiszteknek.

Löveg szerelés semmi…

Az elejétől kezdve elhatároztam innét valahogy muszáj lelépnem.

Igen ám, de hogyan?

Hát én csináltam a hülyét. Olyannyira, hogy néha belülről már tényleg hülyének hittem magam. Attól tartottam, hogy mire leszerelnek, nem fogok tudni visszajönni normálisba.

Úgy ügyeskedtem, hogy semmire ne tudjanak használni.

Egyszer őrségbe osztottak be. Éjjel elkezdtem lövöldözni, de veszettül.

Azonnal kijöttek hozzám a toronyba, hogy mi történt.

Azt mondtam, hogy láttam a kerítésen átmászó diverzánsokat.

Soha többé nem raktak őrségbe.

Odáig ügyeskedtem, hogy nem volt fegyverem, felszerelésem.

Ágyam volt. Ágyra járó voltam már Marcaliban a külső tüzér laktanyában.

Egyszer beosztottak a konyhára konyhamunkásnak.

Éreztem, most jött el az ideje valami nagy mutatványnak.

A nagy üstöt kellett kisúrolnom.

Csizmástól (akkor még nekem csizmám volt kapcával, az ágyamban meg szalmazsák)

Beleálltam az üstbe és szorgalmasan súroltam.

A konyhafőnök amikor meglátott nem bírt megszólalni. Szaladt a parancsnoksági épületbe.

Néhány arany parolinos tiszttel tért vissza.

A tisztek közül a legbátrabb megkérdezte, hogy mit csinálok és abban az üstben?

Katonásan azt mondtam, hogy azt a parancsot kaptam, hogy takarítsam ki az üstöt.

Erre üvöltve felszólított: azonnal hagyjam el a konyhát!

Értettem, válaszoltam boldogan!

Éreztem, ezzel megnyertem az én harcomat:

Néhány nap múlva az ütegparancsnok hívatott az irodájába.

Azt mondta: Ide figyelj Puttony izé Tóháty honvéd! Maga hazamegy a civil ruhájáért! Megértette?!

Értettem, válaszoltam.

Jöttem vissza civilben a laktanyába .Már a kapunál őrjöngtek a szolgálatos tisztek. Le akarták

velem vetetni a civil ruhát. Nem sikerült nekik. Senkinek nem sikerült. Mindég megmagyaráztam a helyzetet.

Néhány nap múlva végre elhagyhattam a laktanyát.

„Leszereltem”

Elindult velem a vonat. Bele a szabadságba.

Kedves barátaim, most pedig elmesélem a Puttony név történetét.

Apám bőrős ember volt.

Aktatáskákat, focilabdákat meg hasonló bőr holmikat készített.

Okos és előre gondolkodó ember volt az én apám.

Amikor első osztályba léptem, csinált nekem, egy kis diáknak háton hordható, erős bőr táskát.

Felszíjazható volt a vállaimra. A táska közepére egy jó erős fogantyút is odaerősített, hogy ha majd nagy diák leszek, aktatáskaként is tudjam használni.

Mondtam már, előrelátó és gondolkodó ember volt az én jó apám.

Igen ám, de egy első osztályos kisdiáknak a váll szélessége jóval keskenyebb, mint egy felnőttnek, így a táska láttán az osztálytársaim kérdezgették és mutogatták, mi az a nagy puttony a hátadon?

Olyannyira, hogy rajtam maradt a név.

Az iskolában, a honvédségnél és mindenhol máig is Puttony vagyok.

Most pedig nagyon fontos dolgot mondok

Az én életem olyan gazdag eseményekben, kalandokban, hogy itt most ezt mind leírni, nagyon hosszúra nyúlna.

A „Mi van a Puttonyban” című életrajzi regényemben mindent pontosan leírtam.

Akit érdekel olyannyira, hogy rám csörög, (06-30-582-69-11) mindent megtudhat belőle.

Büszkén mondhatom, sikere van az életrajzi regényemnek…

Most pedig felsorolom, mi maradt ki ebből a kis bemutatkozó életrajzocskámból.

1. A zenébe való beleszeretés kezdő évei, amikor még gűjtöttem a jó zenéket. Szalagon, kazettán 1965-1972.

2. Az első szerelmi házasságom

3. Zenekar alapítási küzdelmeim

4. RA-3 nevű zenekarom, Zamárdiban a Kék Tó étteremben

5. Az ŐK zenekar összehozása

6. Az ŐK zenekar „csúcsa”

7. A HIT megalapítása

8. Az Ország meghódítása

9. Erdős Péter határozata: „A HIT-nek akkor lesz nagylemeze, ha elmegy a vasboltba és vesz magának egy tábla vaslemezt!”

10. Németország Dortmund

11. Átmászás az olasz határon

12. Latina. Menekült tábor

13. Kivándorlás

14. Hardford USA

15. Florida munka és zenélés

16. Alaskai-Mexiki kalandok

17. Haza látogatások

18. Szökés Amerikából

19. A HIT-Rock újra életre keltése

20. Botrányok a zenekarban

21. Az első Puttony és a HIT-Rock

22. Vidéki próbálkozások

23. ….

24. ..

25. .